KKV minősítés – A mikro-, kis- és középvállalkozások besorolása 2. rész

 


kkv minosites


A cikksorozat előző részében bemutattam a KKV minősítés alkalmazásának hátterét, azaz honnan ered és milyen törvényi szabályozáson alapul. Ebben a bejegyzésben a KKV minősítés alapját, a határértékeket és azok helyes használatát mutatom be. Lássuk, melyek is azok a határértékek:

A törvény tartalmazza azokat az értékhatárokat, amelyek alapján eldönthető, hogy a vállalkozás a mikro-, a kis- vagy a középvállalkozások méretkategóriájába tartozik-e. A három érték / mutató a következő:

  • foglalkoztatotti létszám,
  • éves nettó árbevétel
  • mérlegfőösszeg.

E három mutató tekintetében a törvény az alábbi KKV meghatározásokat tartalmazza:

MIKROVÁLLALKOZÁSOK: olyan vállalkozások, amelyek 10 főnél kevesebb embert foglalkoztatnak, és amelyek éves forgalma vagy éves mérlegfőösszege nem haladja meg a 2 millió eurót.
KISVÁLLALKOZÁSOK: olyan vállalkozások, amelyek 50 főnél kevesebb személyt foglalkoztatnak, és amelyek éves forgalma vagy éves mérlegfőösszege nem haladja meg a 10 millió eurót.
KÖZÉPVÁLLALKOZÁSOK: olyan vállalkozások, amelyek 250 főnél kevesebbet foglalkoztatnak, és amelyek éves forgalma nem haladja meg az 50 millió eurót, vagy éves mérlegfőösszege nem haladja meg a 43 millió eurót.

KKV határértékek

Ezek viszonylag egyértelmű meghatározások. Az értelmezés során 2 hiba szokott előfordulni.

  1. az egyik, hogy a létszám esetében < jel és nem ≤ van. Ez azt jelenti, hogy a 10 fős létszámú vállalkozás már nem minősül mikrovállalkozásnak, az 50 fős kisvállalkozásnak, és így tovább.
  2. másrészt az ÉS/VAGY kombinációk, illetve a korlátozás iránya megzavarhatják a minősítést végzőt.

A legegyszerűbb, ha a vállalkozási kategóriákat alulról felfelé építkezve vizsgáljuk, és azt nézzük meg vállalkozásunk túllépte-e az adott kategória felső korlátját.

A foglalkoztatotti létszám küszöbértékei kötelezőek, azaz ha a vállalkozás egy adott határértéket túllépett, a vállalkozás már csak abba, vagy annál magasabb kategóriába tartozhat, kisebb kategóriába már nem.

Ha a létszám alapján beazonosítottuk a kategóriát, már csak azt kell megnéznünk, hogy ennek megfelel-e legalább a forgalom, vagy a mérlegfőösszeg valamelyike. Ha a kettő közül bármelyik érték megegyezik, vagy kisebb a létszám szerinti kategória felső küszöbértékénél, akkor ez lesz a vállalkozás KKV kategóriája. Ha viszont az árbevétel és a mérlegfőösszeg is magasabb, mint a foglalkoztatotti létszám szerinti küszöbérték, akkor a vállalkozás KKV besorolása is a magasabb kategóriába fog esni. Lássunk néhány egyértelmű példát:

KKV határértékek

A KKV meghatározás azért kínálja fel a választási lehetőséget árbevétel és mérlegfőösszeg között, mert a kereskedelmi ágazatban levő vállalkozásoknál – jellegüknél fogva – a forgalom számai magasabbak, mint a feldolgozóiparban, így a forgalom alapján történő minősítés hátrányos helyzetbe hozná a kereskedelmi vállalkozásokat, mivel pusztán a gazdasági tevékenységük sajátossága és nem a tényleges jövedelemtermelő képességük miatt magasabb kategóriába kerülnének.

Az alkalmazotti létszám és a pénzügyi határértékek meghatározásához felhasználandó adatok a legutolsó jóváhagyott számviteli időszakhoz kapcsolódó, éves szinten kiszámított adatok.

Az euróban meghatározott összegek forintra történő átszámításakor a Magyar Nemzeti Bank által megállapított, a vállalkozás üzleti évének lezárásakor (naptári éves adózó esetén december 31-én) érvényes deviza középárfolyamot kell alkalmazni. Újonnan alapított vállalkozás esetén a tárgyévet megelőző év utolsó napján érvényes, MNB által megállapított deviza középárfolyamot kell alkalmazni.

Az egyéni vállalkozók és az Eva-alanyok esetében a besorolás kizárólag a foglalkoztatotti létszám adatokon alapul, esetükben nincs szükség a pénzügyi mutatók vizsgálatára. Ez vonatkozik a Szt. hatálya alá tarozó Eva-alanyokra is függetlenül a beszámoló-készítési kötelezettségüktől és függetlenül attól, hogy ők a beszámoló alapján rendelkeznek a nettó árbevételre és a mérlegfőösszegre vonatkozó adatokkal.

A foglalkoztatotti létszám meghatározása az egyéni vállalkozók esetében adóbevallásuk alapján történik, az egyszerűsített vállalkozói adó (a továbbiakban: Eva) hatálya alá tartozó vállalkozások pedig a saját maguk által vezetett nyilvántartás adatai alapján végzik el besorolásukat. Az Eva hatálya alá tartozó vállalkozásoknak külön a foglalkoztatotti létszámra vonatkozó nyilvántartással kell rendelkezniük a kkv-nak történő minősítéshez.

Az adóbevallás és éves beszámoló foglalkoztatotti létszámra vonatkozó adata önmagában nem minden esetben elegendő a pontos KKV státusz meghatározásához!

Újonnan alapított vállalkozások esetében a felhasználandó adatokat a pénzügyi év folyamán készített jóhiszemű becslésből kell származtatni. Az új vállalkozásokkal azonosan kell eljárni a besorolás során minden olyan esetben, amikor a vállalkozás a besorolásra előírt napon még nem rendelkezik elfogadott beszámolóval.

Alkalmazotti létszám

Az általános csoportmentességi rendelet (800/2008/EK, 651/2014/EU) alapján az alkalmazotti létszám az Éves Munkaerő Egységek (ÉME) számával egyenlő, azaz azon személyek számával, akik teljes munkaidőben dolgoztak az érintett vállalkozásban vagy annak megbízásából az adott referenciaév egészében. Azon személyek munkája, akik nem dolgoztak egész évben, vagy részmunkaidőben dolgoztak, tekintet nélkül a munka időtartamára, valamint a szezonális munkavállalók munkája az ÉME törtrészének számít.

Az Éves Munkaerő Egység (AWU-Annual Work Unit) hazánkban elsődlegesen a mezőgazdaságban elterjedt és használt mértékegység, a mezőgazdasági munka szezonális és idény jellege miatt. Az Éves Munkaerő Egység nem más, mint egységnyi munkaerő éves munkavégzése, amely – az EU ajánlása szerint – 1800 munkaórának, azaz 225 nyolc órás munkanapnak felel meg.

Az alkalmazottak magukban foglalják:

  • munkavállalók,
  • a vállalkozásnál dolgozó, a vállalkozásnak alárendelt személyek, akik a nemzeti jog értelmében munkavállalónak minősülnek,
  • tulajdonos-vezetők,
  • a vállalkozásban rendszeres tevékenységet folytató tagok, akik részesülnek a vállalkozás pénzügyi hasznából.

Nem számítanak alkalmazottaknak az ipari tanulói foglalkoztatásra vonatkozó, illetve szakképzési szerződés alapján a vállalkozásnál szakképzésben részt vevő tanulók, valamint a szülési vagy szülői szabadságok időtartamát is figyelmen kívül kell hagyni.

A foglalkoztatotti létszámra vonatkozóan nagyon gyakran kapunk téves adatot. Az sem ritka, hogy egy személyes találkozó során, amikor az alkalmazottak számára kérdezünk, hogy a cégvezető elkezdi számolgatni, hányan is vannak a cégnél. Bár értékelendő, hogy ismeri alkalmazottait, természetesen ez nem lehet alapja egy pályázati előminősítésnek. Nem mindegy ugyanis, hogy ki, mikortól, hány órában, milyen foglalkoztatotti jogviszonyban dolgozik a cégnél, és egy esetleges hosszabb idejű távollét, táppénz, szülési szabadság is befolyásolja a létszámot.

Mások – sok esetben tanácsadók is – tévesen, kizárólag az átlagos állományi létszám alapján határozzák meg az alkalmazotti létszámot, ugyanakkor, mivel az éves átlagos állományi létszámot eltérő módon kell megállapítani, jelentős különbségek is adódhatnak. Nézzük a legfontosabb eltéréseket:

  • Az átlagolást a tényleges létszám alapján kell elvégezni, vagyis minden személyt a munkaidő hosszától függetlenül, egy-egy egész főnek kell tekinteni.
  • Az átlagos statisztikai létszámba nem számít bele az egyéni vállalkozó, az egyéb jogviszonyban foglalkoztatottak, és a 1109-es (közfoglalkoztatási jogviszony) OEP jogviszony kódú személyek.
  • A többi jogviszonyból azokat kell figyelembe venni, akik jogviszonya legalább öt napig tart, és havi munkaideje (egy hónapra kiegészítve) eléri a havi 60 órát.

Azoknál a vállalkozásoknál, ahol jelentős a részmunkaidősök aránya, nagy a fluktuáció, illetve az egyéb jogviszonyban foglalkoztatottak száma fontos a pontos munkaerő nyilvántartás vezetése és az Éves Munkaerő Egység meghatározása is a fentebb leírtaknak megfelelően.

Ha egy vállalkozás alkalmazotti létszáma 10 fő és ebből 5 fő teljes munkaidőben, 5 fő pedig 6 órában dolgozik a cégnél, akkor a vállalkozás éves átlagos statisztikai létszáma 10 fő, míg Éves munkaerőegysége 8,75 fő (5*1+5*0,75).

Minden vállalkozásnak egyébként is kötelezően vezetnie kell munkaerő nyilvántartást. A Munka Törvénykönyve 134. § (1) bekezdése értelmében a munkáltató kötelezettsége nyilvántartani a rendes és a rendkívüli munkaidő, a készenlét és a szabadság tartamát. A nyilvántartásból naprakészen megállapíthatónak kell lennie a teljesített rendes és rendkívüli munkaidő, valamint a készenlét kezdő és befejező időpontja is.

A munkaerő nyilvántartás alapján könnyen meghatározható az alkalmazottak által ténylegesen teljesített munkaórák száma, az adott év összes munkaóráinak száma, a kettő hányadosából pedig megkapjuk a vállalkozás éves munkaerő egységét.

Amennyiben vállalakozása valamilyen okból eddig nem vezetett megfelelő munkaidő nyilvántartást, az alábbi dokumentumok felhasználásával mihamarabb pótolja azt, mert súlyos munkaügyi bírságnak nézhet elébe!

Hasznos dokumentumok:
Munkaügyi nyilvántartás (forrás: http://www.munkaugyiforum.hu)
Munkaügyi naptárak – 2014 | 2013 | 2012 | 2011 | 2010 | 2009  (Forrás: http://www.naptarak.com)
Munkaidő kalkulátor (Forrás: http://www.naptarak.com)
Munkanap kalkulátor (Forrás: http://www.naptarak.com)

Ha a vállalkozásról rendelkezésre álló publikus adatokból (adóbevallás, éves beszámolók) nem egyértelmű a vállalkozás KKV besorolása, érdemes egy a KKV minősítést – adatokkal alátámasztó –nyilatkozatot készíteni és csatolni a pályázathoz, mert erre nagy valószínűséggel így is-úgy is hiánypótlást rendelnek el vagy tisztázandó kérdést tesznek fel, ami lassíthatja a bírálati folyamatot.

Nem is olyan egyszerű, igaz? És itt még nincs vége. A következő részben beszélünk a kapcsolt vállalkozások kérdésköréről, megvizsgáljuk miben tér el a kapcsolt vállalkozás fogalma számviteli, adójogi és közösségi jogi szempontból és példákon keresztül szemléltetem mikor kell kapcsolt vagy partner vállalkozásról beszélnünk … vagy ami ennél érdekesebb, mikor nem kell a határértékeket együttesen vizsgálni. Tartsanak velem legközelebb is!


Forrás / Szerzői jogok:
Tartalom: A szerkesztő a tartalom elkészítésénél külső forrást használt – Forrás: http://palyazat.gov.hu/tajekoztato_a_kkv_minosites_megallapitasahoz, valamint http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A1100037.KOR


KKV minősítés – A mikro-, kis- és középvállalkozások besorolása 2. rész
4.2 10 szavazat

A bejegyzést jelenleg 1 665 látogató olvassa.

Hozzászólások száma: 7 Menjen a hozzászólásokhoz

  1. Mercs Attila /

    Az őstermelő KKV-nak minősűl?

  2. Béla Zoltán /

    Az olvasottak alapján a mezőgazdasági idénymunkás ,valamint az alkalmi idénymunkás nem számít bele a statisztikai ,valamint a éves munkaerő egység számítás során a foglalkoztatotti létszámba ?A mezőgazdasági, kertészeti vállalkozások szempontjából fontos kérdés a KKv-s besorolás miatt ?
    válaszát előre is köszönöm
    üdvözlettel :Béla Zoltán

  3. Demeter Hajnalka /

    Azt szeretném megkérdezni, hogy a negyedik példánál a cég a 4 mrd Ft-os mérlegfőösszeggel miért lépi át a kisvállalkozások korlátját?

    1. Pinczés-Kovács Magdolna / Post Author

      Mert mind az árbevétel, mind a mérlegfőösszeg meghaladja a 10 millió eurót (függ persze az adott év euró árfolyamától).
      Üdvözlettel,
      Magdolna

  4. Erzsi /

    kedves Magdolna,

    magánszemély hiteligénylésekor össze kell-e számítani a cégeiben ezeket az értékeket vajon?
    Egyenként mindegyik mikrovállalkozásnak minősül, de, ha összeszámítjuk, akkor kisvállalkozás lenne

  5. VJ /

    Őstermelő kkv-nak minősül-e?

    1. Nagygyörgy I. /

      Az államkincstárhoz kötelező bejelentkezni a kkv besorolás alá tartozóknak.Kérdésem ,nem áfa körös őstermelő 8mill akatti árbevétellel a a törvény hatálya alá tartozik-e?Válaszát előre köszönöm.

Szóljon hozzá Ön is

ELLENŐRZŐ KÓD *