
Indiai légicsapások – milyen válaszra számíthat Pakisztán? Néhány kulcskérdés
Indiában egy drámai éjszakai hadművelet keretében rakétás és légicsapásokat hajtottak végre Pakisztán és a Pakisztán által adminisztrált Kasmír területein, összesen kilenc célpont ellen. Az indiai kormány ezeknek a támadásoknak a célját a „megbízható hírszerzési információk” alapján határozta meg, amelyek szerint militáns pozíciókat kellett semlegesíteni. A csapások mindössze 25 percig tartottak, helyi idő szerint 01:05 és 01:30 között, és a környék lakói iszonyatos robbanásokra ébredtek fel. Pakisztán kormánya szerint azonban csak hat helyszínt értek támadás, és azt állították, hogy öt indiai harci repülőt és egy drónt lelőttek, amely állítást India nem erősített meg. Islamabad tájékoztatása szerint a támadások során 26 ember vesztette életét, és 46-an megsérültek a LoC-n, ami a de facto határt jelenti India és Pakisztán között. Ezzel párhuzamosan az indiai hadsereg arról számolt be, hogy 10 civil vesztette életét a pakisztáni tüzérségi tűz következtében az indiai oldalon.
Ez a feszültséggel teli helyzet azután alakult ki, hogy a múlt hónapban halálos militáns támadás történt turisták ellen a Pahalgamban, amely India által adminisztrált Kasmírban történt. India egyértelmű bizonyítékokkal rendelkezik, amelyek szerint a Pakisztánban működő terroristák és külső szereplők köthetők a támadáshoz, amit Pakisztán határozottan tagad. Islamabad hangsúlyozta, hogy India nem szolgáltatott bizonyítékot az állításai alátámasztására. A helyzet hasonlít a korábbi eseményekhez: 2016-ban, amikor 19 indiai katona vesztette életét Uri városában, India „sebészeti csapásokat” indított a LoC-n, majd 2019-ben a Pulwama merénylet, amely 40 indiai félkatonai tag halálát okozta, szintén légicsapásokat eredményezett Balakotba, amely az első ilyen akció volt Pakisztán területén 1971 óta.
A legfrissebb indiai légitámadások céljai között három jelentős pakisztáni militáns csoport infrastruktúrája szerepelt, többek között a Lashkar-e-Taiba, a Jaish-e-Mohammed és a Hizbul Mujahideen. Az indiai illetékesek szerint a támadások középpontjában az olyan táborok álltak, mint a Sialkoti táborok, amelyek mindössze 6-18 km-re voltak a határtól, míg a legmélyebb csapás egy Jaish-e-Mohammed központot ért Bahawalpurban, 100 km-re Pakisztán belsejében. A Muzaffarabadban található Lashkar-e-Taiba tábor a legutóbbi indiai-adminisztrált Kasmírban történt támadásokkal is összefüggésben állt.
A szakértők kiemelik, hogy a mostani támadások célpontjainak szélesebb köre figyelemre méltó, hiszen korábban a hasonló akciók általában a Pakisztán által adminisztrált Kasmírra korlátozódtak. Az indiai reakciók a Pakisztánban található militáns infrastruktúrákra irányulnak, ami arra utal, hogy India most már nemcsak a határ menti területekre, hanem Pakisztán belsejébe is behatolt. Az indiai kormány célja a „deterrens” visszaállítása, mivel úgy vélik, hogy a 2019-ben kialakult elrettentő erő már gyengült, és szükség van annak megerősítésére.
A szakértők egyetértenek abban, hogy a pakisztáni válasz elkerülhetetlen, és a diplomáciai kapcsolatok felvétele is szükséges lesz a feszültség kezelésére. Az indiai lépések gyorsan következtek a Pahalgamban történt támadás után, beleértve a határátkelők lezárását, vízellátási megállapodások felfüggesztését, diplomaták kiutasítását és a pakisztáni állampolgároknak kiadott vízumok leállítását. A helyzet feszültségei tovább növekedtek, és mindkét fél kölcsönös tüzérségi tűzváltásokat hajtott végre.
A pakisztáni szakértők arra figyelmeztetnek, hogy bár a háborús hisztéria hiánya megfigyelhető, a helyzet gyorsan megváltozhat, amennyiben a közvélemény a pakisztáni hadsereg irányába billen. A jelenlegi feszültség lehetőséget adhat a pakisztáni hadsereg számára, hogy visszanyerje a közvélemény támogatását, különösen a középosztály körében, amely az utóbbi időben bírálta a politikai beavatkozásai miatt. A pakisztáni médiumokban már most is felerősödtek a hadsereg támogatását célzó narratívák.
India tehát ismét a feszültség és a visszafogottság határvonalán egyensúlyozik, miközben a nemzetközi közösség figyelemmel kíséri a helyzet alakulását, és reméli, hogy elkerülhetők a további súlyosabb összecsapások.

