A legveszélyesebb ország a szakszervezeti aktivisták számára

Júliusban, tavaly, Jesús Cometa éppen autójával haladt át a kolumbiai Cauca-völgyön, amikor fegyveresek támadtak rá. A motoros támadók mellé érkeztek, és sortüzet nyitottak az autójára. Cometa sértetlenül megúszta a támadást, de a testőre súlyosan megsebesült, és a golyó még mindig a mellkasában van. Cometa a Sintrainagro, Kolumbia legnagyobb mezőgazdasági szakszervezetének helyi képviselője, és része azon több ezer szakszervezeti aktivistának, akik az utóbbi évek során támadások célpontjává váltak. Kolumbia, bizonyos mérések szerint, a legveszélyesebb hely a világon a szervezett munkavállalás szempontjából.

A Cauca-völgy a kolumbiai cukoripar otthona, és a helyi szakszervezeti vezetők, mint Cometa, gyakran kockáztatják saját életüket a munkavállalók jogaiért folytatott harcban. Cometa elmondja, hogy a szakszervezeti szerepvállalás drámai hatással van a magánéletére. „Amikor elvállalod ezeket a szerepeket a szakszervezetben, elveszíted a társadalmi életedet,” mondja. „Nem mehetsz csak úgy el egy zsúfolt bárba, vagy a sarokra, mert sosem tudhatod, mikor leszel célpont.” A családja is szenved, hiszen tudják, hogy ők is veszélyben vannak.

A probléma hosszú múltra tekint vissza. Gabriel García Márquez, Kolumbia Nobel-díjas írója, híres regényében, a Száz év magányban, a 1920-as évekban a banánültetvényeken történt munkásöléseket emelte ki. A Kolumbiai Munkaügyi Minisztérium szerint az 1970-es évek óta több mint 3,000 szakszervezeti tagot öltek meg Kolumbiában. Bár az ország békésebb, mint korábban, a támadások továbbra is folytatódnak. „Sajnos Kolumbia már évek óta a legveszélyesebb ország a szakszervezeti aktivisták számára,” mondja Luc Triangle, a Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség (ITUC) főtitkára. Az ITUC évente publikálja a szakszervezeti aktivisták ellen elkövetett atrocitásokról szóló felmérését, amely legutóbb a 2024 márciusáig terjedő időszakot vizsgálta. Az eddigi adatok szerint az elmúlt tizenkét hónapban 22 aktivistát öltek meg világszerte, közülük 11-et Kolumbiában.

Triangle szerint ezek a gyilkosságok jellemzően célzott támadások. „Tudják, mit csinálnak. Tudják, kit akarnak megölni. Nem a nagy vezetőket célozzák meg, hanem a kisebb falvakban azokat, akik aktívan részt vesznek a szakszervezeti munkában.” A 2020 és 2023 közötti időszakban Kolumbiában 45 gyilkosságot jegyeztek fel, míg 2022-ben 29 eset történt.

De miért történik mindez? Fabio Arias, Kolumbia legnagyobb szakszervezeti szövetsége, a CUT vezetője, szerint ez Kolumbia hosszú és összetett polgárháborújának része, amely a baloldali lázadó csoportokat állította szembe a jobboldali paramilitárisokkal, a drogkereskedőkkel és az állammal. „A szakszervezeti mozgalom mindig is a baloldali pártokhoz volt kötődve, és sajnos a sok jobboldali kormány, amelyet Kolumbia tapasztalt, mindig azt állította, hogy aki baloldali, az guerrilla, terroristává válik,” mondja Arias. Az ilyen támadások a Kolumbia illegális gazdaságához is kapcsolódnak, különösen a kokainkereskedelemhez és az illegális bányászathoz.

A támadások helyszínei, mint a Cauca, Nariño, Putumayo, Arauca, Norte de Santander és Caquetá, a legnagyobb kokacserjékkel és illegális bányászattal rendelkező területek. A gyilkosságok elkövetői és megbízói nem mindig világosak. Néhány szakszervezeti aktivista szerint a magánszektor áll a háttérben, mivel a cégek, amelyek kétségbeesetten próbálják elnyomni a munkavállalók szervezkedési kísérleteit, fegyveres csoportokat fizetnek a támadások végrehajtására. „A Cauca-völgyben annyi különböző fegyveres csoport van, hogy sosem tudod, ki áll a támadások mögött,” mondja Zenón Escobar, szintén a Sintrainagro helyi képviselője.

A kolumbiai kormány azt állítja, hogy mindent megtesz a szakszervezeti tagok védelme érdekében. Gustavo Petro elnök, aki baloldali kormányt vezet, általánosan támogatja a munkavállalók jogait. 2023-ban a kormány egy lépést tett a múlt helyreállítása felé azzal, hogy hivatalosan elismerte a szakszervezeti mozgalmat – egyesített módon és először – Kolumbia konfliktusának áldozataként. Ez nagyobb esélyt ad az áldozatoknak arra, hogy ügyeik kivizsgálásra kerüljenek. „Ez egy fontos lépés a szakszervezeti tagok elleni erőszak elismerésében, ami korábban nem volt így,” mondja Triangle. Hozzáteszi, hogy a Kolumbiában működő külföldi cégeknek többet kellene tenniük. „Ha multinacionális cég vezetője lennék, megkérdőjelezném a tevékenységemet Kolumbiában,” mondja. „A multinacionális cégeknek hatalmas felelőssége van.”

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/c0j715l2d6no