David Dimbleby: Amikor még öröknek hittem a szabad piacot, jött Trump

Az 1974-es év emlékezetes pillanataira visszatekintve, sokan a brit gazdasági válságra és a politikai feszültségekre emlékeznek. A kormány és a szakszervezetek közötti feszültség a munkavállalói bérek körüli vitákban csúcsosodott ki, miközben az infláció folyamatosan emelkedett. A brit kormány helyzete különösen nehéz volt; ha szembeszálltak a bányászokkal, azok sztrájkkal fenyegetőztek, ami a villamosenergia-ellátás leállását eredményezhette, ám ha engedtek a követeléseiknek, az infláció még gyorsabb növekedését kockáztatták. Ekkor robbant be a globális olajválság, ami még inkább káoszba taszította a gazdaságokat, így a brit kormány háromnapos munkahét bevezetésére kényszerült. Az áramkimaradások mindennapossá váltak, és az emberek gyakran sötétségbe borultak figyelmeztetés nélkül. A kormány pedig úgy tűnt, hogy egyszerűen elvárta a lakosságtól, hogy ezt elviseljék.

Ebben az évben kezdtem el a BBC Panorama című aktuális eseményekkel foglalkozó műsorának vezetését, ahol sok időt töltöttünk a fenti problémák megvitatásával. Az emberek különböző ötletekkel álltak elő, néhányan azt javasolták, hogy a szakszervezetek hatalmát katonai puccsal kellene megszüntetni. Volt azonban egy másik, radikálisabb ötlet is, amelyet Keith Joseph, a Konzervatív Párt politikusa javasolt, és amely annyira eltért a megszokott gondolkodástól, hogy a Panorama forgatása közben Joseph türelmetlenül fordult a stábhoz, hogy megkérdezze, vajon értik-e, miről beszél. Ez az ötlet a szabad piac volt, amely elvetette a második világháború után kialakult konszenzust, miszerint a kormánynak kontrollálnia kell a gazdaságot, ehelyett pedig azt hirdette, hogy ha a piacokat szabadjára engedik, azok nagyobb jólétet és biztonságot fognak hozni az országnak.

A 1980-as években Margaret Thatcher kormánya alatt a szabad piac gyorsan vált a valósággá, és sokan úgy vélték, hogy ez a rendszer örökké tart majd. Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke, milliárdos üzletemberként, látszólag jól prosperált a kapitalizmusban, de a szabad piac rendszere most olyan támadások célkeresztjébe került, mint még soha. Felmerül a kérdés, hogy a szabad piac rendszere végzetesen hibás-e és elkerülhetetlen a bukása. Thatcher reformjaival, amelyek a 1983-as választások után indultak el, látszólag mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy a magánvállalatok kulcsszerepet játszanak a víz, az áram, a gáz, a vasutak és a kikötők biztosításában. Azonban a korabeli emberek számára szinte elképzelhetetlen volt, hogy a kormány által irányított közszolgáltatások privatizálása megvalósulhat.

Clement Attlee 1945-ös választási győzelme után egy új társadalmi vízió kezdett kialakulni, amely a szocializmus irányába mutatott. A baloldali és jobboldali politikai vezetők között megindult egyfajta konszenzus a társadalom irányításáról, amely egyre inkább a jólét és a szegénység elleni védekezésre összpontosított. Antony Fisher, egy tyúkfarm-tulajdonos, lázongva figyelte a tojásmarketing testület beavatkozásait, ezért létrehozta az Institute of Economic Affairs nevű agytrösztöt, amely inspirálta Josephot, aki végül meghallgattatta Thatcher-t.

Ironikus, hogy a szabad piac elleni jelenlegi támadás részben egy republikánus amerikai elnöktől származik, mivel Thatcher reformjai rendkívül népszerűek voltak az amerikai jobboldalon. Thatcher meggyőződése volt, hogy az ország sokkal jobban járna, ha az alapvető közszolgáltatásokat, mint például a víz és az áram, az állam helyett a szabad piacon keresztül biztosítanák. Az 1984 decemberében elindított British Telecom részvénykibocsátás elképesztő eredményeket hozott, több mint kétmillió brit állampolgár vált részvényessé. Thatcher felismert, hogy a közszolgáltatások privatizálása nem csupán az állami kontroll feloldásáról szól, hanem arról is, hogy minden brit állampolgárt kapitalistává alakítson.

A 80-as évek végére a brit gazdaság átalakulása lenyűgöző méreteket öltött. A 60 milliárd fontos összeg a privatizációs eljárások során jött létre, és 15 millió brit állampolgár lett részvényes. Ez nem csupán gazdasági változást, hanem kulturális forradalmat is eredményezett, amely újraértelmezte a brit társadalom kapcsolatát a pénzzel, a kormánnyal és saját magával. Azonban James Goldsmith, aki egy sikeres üzletember volt, aggodalmának adott hangot, miszerint a szabad piac elveiben rejlő hibák miatt a rendszer nem képes megvédeni a belföldi érdekeket. Goldsmith figyelmeztetett arra, hogy a cégek a maximális nyereség érdekében elhagyják hazájukat, és ez súlyos következményekkel jár majd a helyi közösségekre nézve.

A szabad piaci rendszer jelenlegi válságának forrása tehát nem csupán a baloldal kritikája, hanem a jobboldali politikai vezetők aggodalmai is. A szabad piac legnagyobb kihívása tehát nem a szocializmus támogatói, hanem a kapitalizmus hívei részéről érkezik. A kérdés, hogy a jövőben hogyan alakul a szabad piac sorsa, még mindig nyitott, de a jelenlegi helyzet azt mutatja, hogy a gazdasági rendszerünk alapvető kihívásokkal néz szembe, és a megoldások keresése sürgető feladat.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/cx2gey6pvddo