Uranusz holdjain végzett új kutatás élet lehetőségét vetíti előre
A Uranusz bolygó és öt legnagyobb holdja eddig sokak szerint halott, steril világok voltak, azonban új tudományos elemzések szerint ezek a holdak talán óceánokkal rendelkeznek, és akár az életet is támogathatják. A NASA Voyager 2 űrszondája 1986-ban, közel 40 évvel ezelőtt látogatta meg a bolygót, és az akkori megfigyelések alapján sokáig úgy vélték, hogy a Uranusz rendszerének holdjai inaktívak és élettelenek. Azonban most, egy új kutatás eredményeként kiderült, hogy a Voyager 2 látogatása egy rendkívül erős napszél egybeesésével történt, ami torzította a bolygó mágneses terét, és így félrevezető képet festett a Uranusz valódi állapotáról.
A Uranusz a Naprendszerünk legszélső határain található, gyönyörű, jeges gyűrűkkel körülvett bolygó, amely a legnagyobb hidegben élő bolygók közé tartozik. Érdekessége, hogy az összes többi bolygóhoz képest oldalra dőlve helyezkedik el, mintha csak felborult volna, ami megkérdőjelezhetetlenül különlegessé teszi. A Voyager 2 1986-os elhaladása során a bolygó és holdjai lélegzetelállító képeit küldte vissza a Földre. Azonban a tudósokat még inkább lenyűgözte az a mérési adat, amely azt jelzi, hogy a Uranusz rendszere még furcsább, mint eddig gondolták.
A Voyager 2 mérései kimutatták, hogy a bolygó és holdjai inaktívak, ellentétben a Naprendszer más, távoli holdjaival, amelyek geológiai aktivitást mutatnak. A Voyager 2 azt is észlelte, hogy a Uranusz mágneses tere furcsán torzult, ami arra utal, hogy a bolygó körüli gázok és anyagok, amelyek óceánokból vagy geológiai tevékenységekből származhatnak, nem voltak észlelhetők. Ez a megállapítás hatalmas meglepetést okozott a tudósok körében, hiszen a Naprendszer más bolygói és holdjaik aktívak voltak.
A legújabb kutatás azonban megoldotta az évtizedek óta tartó rejtélyt, miszerint a Voyager 2 látogatása egy rossz napon történt. A kutatás során kiderült, hogy a Voyager 2 elhaladása idején a Nap hatalmas energiával működött, ami erős napszelet generált, és ez valószínűleg elfújta az anyagokat, valamint ideiglenesen torzította a mágneses teret. Dr. William Dunn, a University College London kutatója hangsúlyozta, hogy ezzel az új megközelítéssel sokkal izgalmasabb képet kaphatunk a Uranusz rendszeréről. Kiderülhet, hogy a holdak alatt óceánok találhatók, amelyek akár életet is támogathatnak.
Linda Spilker, aki fiatal tudósként dolgozott a Voyager programban, most szintén a projekt tudósa, és örömmel nyilatkozott a friss eredményekről. Kiemelte, mennyire izgalmas, hogy a Voyager adatait újra kiértékelve új felfedezéseket tehetnek. Dr. Affelia Wibisono, a Dublini Fejlett Tanulmányok Intézetének munkatársa, aki független a kutatócsoporttól, szintén értékelte az új eredményeket, és hangsúlyozta, mennyire fontos visszatekinteni a régi adatokra, mivel sokszor rejtett kincsek találhatók bennük.
A NASA már tervez egy új küldetést, az Uranusz Orbiter and Probe-ot, amely 10 év múlva indul el, hogy közelebbről megvizsgálja a bolygót és holdjait. Dr. Jamie Jasinski, a NASA munkatársa, aki javasolta a Voyager 2 adatainak újraelemzését, hangsúlyozta, hogy a jövőbeli űrszonda műszereit a friss eredmények figyelembevételével kell megtervezni. A NASA Uranusz-probája várhatóan 2045-re érkezik meg, és a tudósok remélik, hogy kiderül, ezek a távoli, jéghideg holdak, amelyeket korábban élettelen világoknak tartottak, valójában életet támogathatnak. Az emberiség űrkutatási infrastruktúrája még csak néhány évtizedes, de máris sok minden elveszett belőle. Most „űrarchivátorok” dolgoznak azon, hogy megmentsék, ami még megmenthető.
Ezeket is érdemes megnézni
Szakértők vitatják a dire farkas újbóli feltámasztásának állítását
Két pornóoldal vizsgálata a korhatár-ellenőrzés hiányosságai miatt
