A politikai konszenzus szétesése a klímaváltozás ügyében

Amikor az Egyesült Királyság 2019-ben világelsőként bejelentette, hogy 2050-re nettó zéró szén-dioxid-kibocsátásra törekszik, a parlamenti képviselők között alig volt nézeteltérés, a döntést szinte egyhangúlag, szavazás nélkül fogadták el. Azóta azonban a politikai légkör drámaian megváltozott, és a Westminsterben a közmegegyezés szétesett, a nettó zéró elérése pedig gyorsan politikai megosztottsággá vált. A Munkáspárt most egy újabb határidőt tűzött ki: 2030-ra szeretné elérni a tiszta energia célját. A Zöldek és a Liberális Demokraták a nettó zéró céljának gyorsabb elérésére törekszenek, míg a Konzervatívok lelassítják politikájukat, és először van jelen egy mainstream párt, a Reform UK, amely nyíltan megkérdőjelezi a nettó zéró elérésének szükségességét. Még egy volt munkáspárti miniszterelnök, Tony Blair is azt mondta, hogy a globális klímaváltozás kezelésére irányuló jelenlegi megközelítések nem működnek, bár később tisztázta, hogy intézete támogatja a kormány célkitűzéseit.

Mi történt tehát azóta? 2019-ben, amikor a nettó zéró szén-dioxid-kibocsátás célkitűzését meghatározták, a klímaváltozással kapcsolatos közérdek rendkívül erős volt. Ezrek vettek részt az Extinction Rebellion tüntetésein, és a fiatal aktivista, Greta Thunberg olyan nagy hatással volt, hogy meghívták a parlamentbe, hogy beszédet mondjon. Luke Tryl, a More in Common közvélemény-kutatója elmondta, hogy nem tapasztalt jelentős csökkenést a klímaváltozással kapcsolatos aggodalmakban vagy a nettó zéró támogatottságában, még ha nem is látunk tömegeket az utcákon. Azt azonban észlelte, hogy a téma körüli diskurzus megváltozott, és a megélhetési költségek növekedése, valamint az ukrajnai háború hatására a közbeszéd arra terelődött, hogy mindez hogyan érinti az emberek pénzügyeit és biztonságérzetét.

Tryl szerint a vita egyre polarizáltabbá vált a bal- és jobboldal között, a Munkáspárt és a Liberális Demokraták szavazói a klímaváltozást a három legfontosabb kérdés egyikének tartják, míg a Reform szavazói inkább ellenzik a nettó zérót, de kevésbé motiváltak a kérdés iránt. A politikai elit körében tapasztalt konszenzus szétesése sokkal mélyebb, mint a közvélemény szintjén. A Reform párt megjelenése, amely a „nettó hülyeség” kifejezést használja kampányai során, szintén hozzájárult a klímacélokkal kapcsolatos diskurzus felerősödéséhez. Richard Tice, a párt alelnöke elmondta, hogy a Reform a közelmúltban megnyert egy pótválasztást, és jelentős előnyöket szerzett helyi szinten is, így a klímaváltozás témáját a politikai napirendre emelte.

A zöld politikát hirdető Adrian Ramsay, az Angliai és Walesi Zöld Párt társelnöke kifejezte aggodalmát a konszenzus szétesése miatt, és a pártpolitikát okolja érte. Szerinte a politikai spektrum egyes részei hajlamosak politikai futballá alakítani a klímaváltozást, holott minden pártban vannak ésszerű emberek, akiknek ellenállniuk kellene ennek. Ramsay hangsúlyozta, hogy az embereknek érezniük kell, hogy részt vesznek a klímaküzdelmekben, és úgy véli, hogy a parlamentben létezik egy „ésszerű klímabölcsesség”, amelynek célja, hogy olyan politikákat dolgozzanak ki, amelyek bevonják az embereket a folyamatba.

A helyzet bonyolultabbá válik, amikor a politikai diskurzus egyes elemei az Egyesült Államokból érkező partizán politikára emlékeztetnek. Pippa Heylings, a Liberális Demokraták nettó zéróval foglalkozó szóvivője megjegyezte, hogy a visszafogott nézetek mögött „nagy olaj- és gázlobbi” áll, amelyet Donald Trump idején bátorítottak fel. A politikai átalakulás leglátványosabb jele a Konzervatív Párt részéről érkezett, amely a 2050-es célt kitűző Boris Johnson által kezdeményezett zöld célokhoz képest Rishi Sunak alatt lelassította a célokat, végül pedig Kemi Badenoch alatt teljesen elvetette a 2050-es tervet, amelyet „megvalósíthatatlannak” nevezett.

A Munkáspárt, bár látszólag egyetért a vezetőség klímapolitikájával, belső feszültségekkel küzd. Néhány szakszervezet egyre hangosabban követeli, hogy a zöldenergiára való átállás során legyen biztosítva a munkahelyek védelme. A Unite szakszervezet figyelmeztetett: „Ha ezt nem biztosítják, akkor a Munkáspárt nem számíthat a munkások támogatására a nettó zéró tervükhöz.” A nettó zéró célja jelenleg törvényben rögzített, de a Munkáspárt „tisztán energiával 2030-ra” irányuló terve önkéntes, ami rendszeres találgatásokat indít arról, hogy vajon a célok lazulhatnak-e.

A jövő politikai tája tehát rendkívül ingatag, és a zöld célokhoz való ragaszkodás nemcsak a politikai tőke, hanem a gazdasági remények szempontjából is kulcsszerepet játszik a Munkáspárt számára a következő választások előtt. Az, hogy a Munkáspárt megőrzi-e a tiszta energia iránti elkötelezettségét, talán a kormány politikai túlélésének kulcsa is lehet. A választásokra készülve a párt vezetői tisztában vannak azzal, hogy a klímaváltozással kapcsolatos kötelezettségvállalások nemcsak a választók bizalmát erősítik, hanem a jövőbeli gazdasági növekedés szempontjából is elengedhetetlenek.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/cx20znjejw1o